Felnőtt életemben, valahogy mindig is ott volt. Láttam, éreztem Őt! Azzal a nagyon belső, mélyről jövő érzésből! Amit igazán csak egy nő tud átélni! Tudtam, hogy Ő létezik, még akkor is, ha a valóságban kaptam a hidegzuhanyt! Több szakember egyöntetű diagnózisa, „Önnek, soha nem lehet gyereke! Ön, orvosilag teljesen meddő!” Ha valamit sokat hallasz, egy idő után elhiszed! Ezért a tudatom, tényként kezelte a diagnózist! Soha nem voltam megszállott, hogy nekem gyerek kell, de ahogy múltak felettem az évek, egyre súlyosabban érintett lelkileg.
Az élet rendje, hogy előbb, vagy utóbb találkozunk egy emberrel, akivel átlépünk abba a fázisba, hogy felelősséget vállalunk! Magunkért, egymásért, egy közös életért! Ennek számomra természetes „tartozéka” egy új kis ember! Az a valaki, aki belőle és belőlem lesz. A szerelmünkből. Mert akarjuk, hogy legyen egy lenyomatunk, egy olyan kis Lélek, akiben mindketten ott vagyunk. Külső és belső jegyeinkből egyaránt!

Most visszamegyek az időben. 2000- be, az ezredforduló évébe!

Zajlott az akkori életem,… kapcsolatban, egy másik férfi oldalán. Dolgoztunk. Éltük a húszas éveinket. Együtt. Egy bizonyos boldogságban. Közös hobbink, a buli zenekarunk, ismert és népszerű volt. Rengeteg fellépés, bálokon, konferenciákon, esküvőkön…

Úgy gondoltam, hogy 25 éves korom előtt nem szeretnék gyereket. Az járt a fejemben, hogy addigra már agyilag is felnőtté válik egy ember, és teljes komolysággal átérzi, a szülőség felelősségét! Közben világossá vált, hogy akkori másik felem, elkötelezettség fóbiás, sőt hallani sem akar közös gyerekről. Nagyon mélyen megrázott a felismerés, de tudomásul vettem!

Azon a nyáron, 2 egymás utáni éjjel is különleges álmom volt! Egy gyönyörű, sötét, dús hajú pici babát láttam. Olyan pontosan, olyan tökéletesen éreztem, mintha nem is álom lett volna! Felébredve annyira valóságos érzésnek tűnt, hogy teljesen megzavarta az életem. Pár napig a hatása alatt voltam. Olyannyira, hogy az épp közbe eső fellépésen képtelen voltam elénekelni egy dalt. Cserháti Zsuzsa: Édes kisfiam című számát, amit már vagy 400- szor énekeltem. Elindult a zene, és elszorult a torkom. Lehunytam a szemem és bevillant az álmomban látott kisbaba. A szemem sarkába könnyek szöktek.

Színpadon igyekszem profi előadóként viselkedni, most valahogy mégis cserbenhagyott, a művészi alázatom.

Pár nap alatt elmúlt az álom hatása. Múltak az évek, véget ért a kapcsolat is. Az álom pedig feledésbe merült!  Jópár évvel később, 2011- ben a megfelelő emberrel az oldalamon. Álmodoztunk, tervezgettük, építettük a közös jövőt… beszélgetni kezdtünk arról a kis Lélekről, aki belőle és belőlem… és akkor jött egy villámlás, a rég elfeledett álmomról. Elmeséltem azt a 11 évvel korábbi történetet. Majd erre Párom elmeséli az ő, pontosan 11 évvel azelőtti történetét, egy meditációról, ahol az égiek „szóltak” neki, egy kisfiúról, akinek majd ő lesz az apukája! Beszélgetésünkből kiderült, hogy van odafenn egy Lélek, aki minket választott szüleinek, az ezredforduló évében! Abban a pillanatban helyére kerültek bennem, az elmúlt 11 évemben történt boldog, vagy fájdalmas emlékek. Sőt, a mi sorsszerű találkozásunk is értelmet nyert!  

Szinte napra pontosan, ezen beszélgetés után, 2 évre kiderült, hogy már egy ideje, „eggyel többen vagyok”! 

 2014. nyarának elején, megszületett a Csoda, aki pontosan ugyanaz, a gyönyörű, sötét, dús hajú kisbaba volt, akit 2000- ben láttam, éreztem! Mikor először megláttam, sírtam, mosolyogtam és csak ennyit tudtam mondani neki, hogy Isten hozott végre, drága Kisfiam!