Abban az időben voltam gyerek, amit ma Retro- ként emlegetnek. Szeretetben, nagy családi összetartásban nőttem fel, ikertestvéremmel együtt. Szüleim csodálatos emberek, akik lehetőségeikhez képest igyekeztek a lehető legtöbbet megtenni értünk.

Nem voltam egyszerű eset, mert szerintük mindig fejjel megyek a falnak! Persze, azért mára már jóval higgadtabb vagyok, talán időként túlságosan is megfontolt! Az én életemben is voltak hullámhegyek, és nagyon mély hullámvölgyek. Az egyik ilyen hullámvölgy, egy párkapcsolati katasztrófa volt. 3 éven át egy pszichopata csapdájába vergődtem. Majdnem az életembe került. Mikor végre kitudtam lépni a terrorból még jobban bekattant és zaklatott, életveszélyesen megfenyegetett (egykori hivatásos katonaként, a saját fegyverével!), és még több módon terrorizált. Feljelentettem a rendőrségen...persze nem maradt nyom nélkül az az időszak. Kezdődő idegösszeomlást és gyomorfekélyt diagnosztizáltak nálam. Hosszú, gyógyulós évek következtek, a családom és a barátaim segítségével. Soha többé nem akartam társat! Szó szerint remete életet éltem! Az otthonom és a munkahelyem közti séta jelentette az összes emberi funkciót. A "falaim közt" biztonságban éreztem magam!

A legfőbb gyógyítóm, és támaszom egy régi jóbarátom, a saját idős, háziorvosom lett, (aki spirituális gyógyítóként, már évek óta az otthonában kialakított rendelőjében fogadta a betegeket). Ráadásul pont akkoriban ő is (a sokadig) magánéleti válságát élte. Így, egymás támaszai és gyógyítói lettünk.

Már kisgyerekként, voltak "különleges" képességeim, megérzéseim. Soha nem mertem ezekről beszélni, mert úgy éreztem, hogy leszidnak miatta, hiszen nem is értettem, hogy mi történik. Aztán vele, a világ legtermészetesebb módján elkezdtünk beszélgetni erről a témáról. Mesteremnek tekintem őt, hiszen kevesen mondhatják el magukról, hogy egy ilyen okos, bölcs, sokat megélt embertől kaptak útravalót!

Az ő tanításai (a keleti filozófiáról, az auratérről, a gyógyító kristályokról, a gyógynövényekről, a szellemekről, csakrákról, előző életekről...) és a csodás történetei tanítottak meg arra, hogy semmi sem történik véletlenül! Mindennek oka van, és mindenért hálásnak kell lenni! Ezek alakítanak, terelnek minket a saját utunkra. Mindenből tanulnunk kell valamit. Ma már tudom, sőt elfogadtam, hogy minden egyes fájdalmas, vagy csodás történés kellett önmagam megismeréséhez! Megtanította, hogy a képességeimet okkal kaptam. Megtanított egy olyan gondolkodást, aminek segítségével az lehetek most, aki lenni akarok! 

Éveken át "vigyáztunk egymásra". Közben elkezdtünk együtt dolgozni is... segítettem cikkeket, tanulmányokat írni a gyógyító technikájáról, munkásságáról. Szerkesztettünk egy weblapot a filozófiájáról, az élményeiről, a tanításáról. Spirituális kirándulásokat tettünk. Sőt háttérbázist biztosítottam a saját spirituális európai útjához, ahol felkutatta a saját előző életének helyszínét (Franciaországban)! 

Aztán az élet úgy hozta, hogy megszakadt ez a barátság. Borzasztóan hiányzott és fájdalmas hónapok következtek... kellett idő, hogy feltudjak újra állni! A Tőle megtanult gondolkodásnak köszönhetően, sikerült. Ekkor teljesen váratlanul, megtalált az igazi Szerelem.

2019. novemberében, 8 éve. 

Párom, egy csodálatos ember, akit tulajdonképpen a spirituális gondolkodásomnak köszönhetek. Együtt megteremtettük először szellemi síkon, majd fizikálisan a gyermekünket, akit amúgy nem is szülhettem volna, mert (21 éven át) orvosilag teljesen meddőnek voltam nyilvánítva.

Édesanyám halála után kezdett felerősödni bennem az érzés, hogy komolyabban kellene foglalkoznom ezekkel a "különleges" képességeimmel, hiszen nem véletlenül kaptam őket!